Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


V. Ferdinánd (1835 - 1848)

2009.02.28

V. FerdinándV. Ferdinánd 1793. április 19-én látta meg a napvilágot Mária Terézia Karolina nápoly-szicíliai királyi hercegnő, és I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király fiaként. V. Ferdinánd gyenge egészségű és idegzetű uralkodó volt, akit az udvari politika a magyarokkal szembeni engedékenysége miatt félre is állított. Osztrák főherceg, a Habsburg-Lotharingiai ház tagja, 1830-tól magyar király, 1835-től pedig I. Ferdinánd néven osztrák császár és cseh király volt. 1848. december 2-án mondott le a trónról testvére, Ferenc Károly javára, aki I. Ferenc Józsefnek engedte át a trónt. [1] [2]

1831-ben feleségül vette Mária Anna Karolina Pia szárd hercegnőt, I. Viktor Emánuel szárd király leányát. Gyermekük nem született. [2]

1835-ben apja meghalt, így ő lett Ausztria császára. A magyar trónt V. Ferdinánd néven már 1830-ban megszerezte. Ő volt az utolsó magyar király, akit Pozsonyban koronáztak meg. Egyidejűleg Csehország és a Lombard-Velencei Királyság uralkodója is volt. [2]

A bolondnak tartott Ferdinánd helyett Metternich kancellár kormányzott, a császár csak bábu volt. Ferdinánd beteges testalkatú, gyenge képességű személy volt, sokak szerint szellemileg is elmaradott. [2]

V. Ferdinánd uralkodása idején bontakozott ki hazánkban a Reformkor. A magyar történeti köztudat így nevezi az 1830-tól 1848 már¬ciusáig tartó időszakot, mert ekkor váltak uralkodóvá a magyar politikai elit gondolkodásában a polgári átalakulás eszméi és célkitűzései, s az első tény¬leges lépések is megtörténtek, elsősorban az átalakulás gazdasági feltéte¬leinek megteremtődése terén. A polgárság gyengesége következtében a pol¬gári reformokért folytatott küzdelmet a birtokos nemesség és a nemesi ér¬telmiség vezette. Az 1830-as években Széchenyi István és Wesselényi Miklós könyvei fogalmazták meg a szükséges reformok programját, az 1840-es évek elején viszont már Kossuth Lajos Pesti Hírlapja szervezte az országos közvé¬leményt a liberális reformok mellett. [5]

Az utolsó rendi országgyűléseken (1832–36, 1839–40, 1843–44, 1847–48) a liberális ellenzék éles küzdelmet folytatott a kormánnyal és a konzervatívokkal, a polgári reformok és az ország nagyobb gazdasági és politikai önállósága érdekében. A legtöbb eredményt a nyelvkér¬désben érték el: a magyar vált a közélet minden szintjén hivatalos nyelvvé, kiváltva ezzel a nemzetiségek fokozódó ellenállását. A reformkorban kapcso¬lódott össze a magyar nemzeti mozgalom a polgári jellegű társadalmi-politikai reformokkal, s vált a szűk körű rendi nacionalizmus az ország egész lakossá¬gát egyenjogú polgárként a nemzetbe fogadó liberális nacionalizmussá. Az 1840-es évek második felére kialakult a polgári átalakulás teljes programja (Ellenzéki nyilatkozat, 1847), amelynek megvalósulását 1848 tavaszán az euró¬pai forradalmi hullám tette lehetővé. [5]

1848. március 15-én, a "márciusi ifjak" (Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór) elhatározták, hogy utcai tüntetéssel nyomatékosítják követeléseiket. Pesten kitört tehát a forradalom. 12 pontban fogalmazták meg azokat a követeléseket (pl. sajtószabadság, felelős magyar minisztérium megalakulása, közteherviselés, törvény előtti egyenlőség), melyek a magyar alkotmány alapköveivé váltak. Batthyány Lajos vezetésével megalakult a független magyar kormány, s kimondták a Habsburg ház trónfosztását. Magyarország független állammá vált. [6]

1848. április 11-én Ferdinánd a magyar forradalom hatására aláírta az új alkotmányt, s engedményeket tett Batthyány Lajos magyar miniszterelnök független kormányának. Az országgyűlés által hozott új törvények a rendet és békét kívánták megteremteni. Az áprilisi törvények megszüntették a jobbágyságot és a nemesi kiváltságokat. V. Ferdinánd udvarával Innsbruckba menekült, s nemsokára visszatért Bécsbe, ám ott is kibontakozott a felkelés, így újra menekülnie kellett. [2] [6]

1848. szeptember 11-én Jelasics horvát bán megtámadta Magyarországot. A támadás hátterében Bécs buzdítása állt. Kezdetét vette a magyar szabadságharc. [6]

1848. december 2-án V. Ferdinánd lemondott a trónról, Ferenc Károly főherceg pedig a trónutódlásról. December 7-én a magyar országgyűlés kijelentette, hogy továbbra is V. Ferdinándot tekinti magyar királynak, az új osztrák császár és magyar király mégis I. Ferenc József lett. Szegedy Imre alezredes katonái kiszorították a császáriakat Deutsch-Haslauból. V. Ferdinánd uralkodása alatt meghozott törvényeit és rendeleteit semmisnek tekintették. A lemondott Ferdinánd ezután feleségével együtt visszavonultan élt Morvaországban. [2] [4]

V. Ferdinánd Prágában halt meg 1875. június 29-én. [3]

Forrás:

[1] http://www.bparchiv.hu
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/V._Ferdin%C3%A1nd
[3] http://gyurkovics.freeweb.hu/ferdinand5_h.htm
[4] http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/1848/kronologia.html
[5] http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/torttud_magy/reformkor.htm
[6] http://www.puszta.com/hun/hungary/cikk/a_magyar_tortenelem_roviden

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

misuka5@freemail.hu

(misuka5, 2011.12.08 18:12)

mia kedvenc kajája