Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Károly Róbert (1307 - 1342)

2008.12.21

Károly Róbert Nápolyban született Caroberto néven, 1288-ban, Anjou Martell Károly és Habsburg Klementia, Habsburg Rudolf német király leánya házasságából. [1]

Károly Róbert 1300-ban már mint ellenkirály lépett fel, s III. András halála után, 1301-ben Gergely érsek Esztergomban meg is koronázta. Hamarosan menekülni kényszerült, mivel a nemesek nagy része nem fogadta el, mivel Vencelnek, a cseh trónörökösnek ajánlották a koronát. 1303-ban, miután Károly Róbert híveket gyűjtött, majd német és osztrák segítséggel megostromolta a király székhelyét, Budát. [1]

1307. október 10-én Károly Róbertet a rákosi országgyűlés királlyá választotta. Az új király hatalma még nagyon gyenge volt, az oligarchák nagy része ugyanis nem tett neki hűségesküt. [1]

1309. június 15-én, Budán királlyá koronázta Tamás esztergomi érsek, de mivel a Szent Korona még mindig az erdélyi vajda kezében volt, csak alkalmi koronát használhatott, több hagyományt is megsértve. A királyt 1310. augusztus 20-án ismét megkoronázták, ezúttal minden előírást betartva: vagyis az esztergomi érsek tette a fejére Székesfehérváron a magyar Szent Koronát. [1]

Bár a főurak nagy része Károly mellé állt, az erősebbek ellenálltak. Csák Máté Németújvári Henrikkel együtt 1308-ban elismerte a királyt, de mint az ország legnagyobb és legerősebb birtokosai, saját területükön továbbra is királyként uralkodtak. [1]

1312. június 15-én a rozgonyi csatában Károly legyőzte Csák Máté seregeit. 1316-ban a Kőszegiek, 1317-ben Borsa Kopasz és Kán László felett aratott győzelmet és fokozatosan átvette az irányítást az ország egész területe felett. [1]

Csák Máté hatalma a rozgonyi csata után meggyengült. 1316-ban Károly Róbert elvette tőle Visegrádot, majd 1318-ban Komáromot, de az ország észak-nyugati része csak a nagyúr 1321-es halála után került a király ellenőrzése alá. Végül 1322-ben az addig kényszerűségből Temesváron tartott királyi székhely is átkerült Visegrádra. [1]

A régi, lázadó főnemesség helyére a király új, hozzá hűséges embereket állított és közöttük osztotta fel az elkobzott birtokokat. Jellemzően ősi családok eddig háttérbe szorult ágait emelte be a hatalomba. Ebben az időszakban emelkedett fel sok, a magyar történelemben fontos szerepet játszó család: például a Lackfiak, Garaiak, Szécsényiek és a Debreceniek. [1]

1320-ban feleségül vette a lengyel király lányát, Lokietek Erzsébetet. [1]

1330. április 17-én Zách Felicián merényletet kísérelt meg a király ellen; a megtorlás az egész család kivégzése volt. [1]

Károly Róbert új alapokra helyezte és megszilárdította az utolsó Árpádok alatt megrendült királyi hatalmat. Bár a király – a földek harmadával a kezén – továbbra is az ország legnagyobb földbirtokosa volt, hatalma elsősorban nem birtokai méretén nyugodott, hanem a várak túlnyomó többségének birtoklásán. Az Anjou korban a király mintegy 160-at birtokolt az ország 300 várából, míg például a Lackfiak, a legtöbb várral bíró főúri család, mindössze héttel rendelkezett. [1]

A király nagy földadományok helyett úgynevezett honorok (magyarul: tisztség, régi magyar nyelven: becsü) adományozásával jutalmazta az őket szolgálókat. A honor birtokosai a királyi tulajdon kezelőivé, hasznainak szedőivé váltak, de a honort nem örökíthették át, a király azt bármikor elvehette tőlük. Az országbárók nagy honorjai jellemzően a legnagyobb főurak közül kerültek ki. A honor jelentette az igazi hatalmat, mivel olykor 10-20 vár birtoklása is járt vele. A honort birtokosai saját familiárisaik (hűbéreseik) útján irányították. [1]

Az ország belviszonyainak megszilárdítása után a király az ország nemzetközi tekintélyének helyreállításába kezdett. 1330. októberében ugyan meghódította az engedelmességet megtagadó havasalföldi vajda, Basaráb székhelyét, Argyasudvarhelyt, de november 9-én, hazafelé tartva egy szűk hegyszorosban a vajda csapatai megtámadták, és sok emberét megölték; maga is álruhában tudott csak megszökni (Posadai csata). [1]

Rendezte a Bölcs Róbert nápolyi királlyal fennálló trónöröklési vitát is. A pápai közvetítéssel megkötött egyezményben kisebbik fiát, András herceget a nápolyi uralkodó unokájával, Johannával jegyezte el, s rögzítette, hogy a házaspár közösen örökli majd a trónt. [1]

Magyarország gazdag volt aranyban és ezüstben (ekkoriban Magyarország adta Európa aranykitermelésének 2/3-át). A nemesfémbányászat növekedését szolgálta, hogy 1327-ben megszűnt a bányászat királyi monopóliuma. A királyi monopólium azt jelentette, hogy a birtokán talált érclelőhelyet a földesúr kötelezően felajánlotta a királynak, s érte cserebirtokot kapott.
Az egyházi és világi földbirtokosok tisztes haszonnal járó engedélyt kaptak a bányák föltárására. A kibányászott ércek után a bányavárosok vállalkozói bányajövedelmet (urburát) – a kibányászott arany egytizedét, a felszínre hozott ezüst és más fémek egynyolcadát – fizették, ami addig kizárólag a kincstárt illette meg. Ezután viszont az uralkodó csak a bányajövedelem kétharmadára tartott igényt, s a további egyharmad részt átengedte a földesúrnak. [2]

Miután Károly Róbert megszüntette a kötelező pénzbeváltást (a pénz értékének csökkentésével járó időnként pénzcserét, mai szóval inflációt) pótolnia kellett az ebből származó kincstári hasznot: a kamara hasznát. Az uralkodó ezért új adót vetett ki: minden olyan ház után, amelynek kapuján egy szénásszekér át tudott haladni, fizetni kellett. Ezt a jobbágyok által fizetett adót kapuadónak nevezték, melyet a jobbágyok első állami adójának tekinthetünk. [2]

A sokféle forgalomban lévő pénz helyett 1323-ban megkezdték az állandó értékű ezüstdénár, majd 1325-ben firenzei mintára az aranyforint verését, amely mellett a helyi piacok szerényebb szükségleteire is gondolva, megtartották váltópénznek az ezüst dénárt. Károly Róbert bevezette a harmincadot, mely a külföldre kivitt (döntően bor és szürkemarha), vagy behozott árukat vámolta meg. A harmincadot nem csak határokon, hanem nagyobb városoknál is szedték. [1] [2]

Bécs árumegállító joga komoly akadálya volt a külkereskedelem fejlődésének, ezért Károly Róbert 1335 őszén III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh királlyal találkozót szervezett Visegrádon. Ezen kibékítette a lengyel és a cseh uralkodót, majd új kereskedelmi utak létrehozásáról állapodott meg velük Brünn, Kassa és Lemberg irányába, hogy kikerüljék a bécsi vámot. 1339-ben sógora, a gyermektelen Kázmér örökösödési szerződést kötött vele, amelynek alapján 1370-ben létrejött a magyar-lengyel perszonálunió. [1]

Károly Róbert 1342. július 16-án halt meg Visegrádon, erős birodalmat hagyva fiára, Nagy Lajosra. [1]

Forrás:
[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1roly_R%C3%B3bert
[2] Szabó Péter – Történelem II.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.