Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IV. Kun László (1272 - 1290)

2008.12.03

Apja V. István magyar király, anyja Erzsébet kun hercegnő volt. [1]

László 1262-ben született Körösszegen. Bár IV. Béla és V. István ifjabb király éppen László születése évében kötött békét Pozsonyban, a két fél ellentéte 1264-ben újra fegyveres konfliktushoz vezetett. Az alig két éves Lászlót és édesanyját saját nagyapja fogatta el Sárospatakon, majd Túróc várába záratta. A belháborút végül 1266. március 23-án a Nyulak szigetén megkötött béke zárta, s László is kiszabadult. A Margit-szigeti béke megkötésével azonban az ország megosztottsága nem szűnt meg; ez felgyorsította nagybirtokok gyarapodásának ütemét, és a királyi tekintély drámai csökkenését. A tatárjárás korában még beszélhetünk királyhoz való hűségről, az 1260-as évekre azonban ezt a hűséget már birtokadományokkal kellett megvásárolni. Ebben a helyzetben szükségszerűen alakult ki egy szűk nagybirtokos réteg, amely a királyéhoz hasonló hatalommal rendelkezett. [1]

László apja önálló külpolitikát folytatott, aminek jegyében Lászlót 1269-ben eljegyezték I. Károly szicíliai király (IX. Lajos francia király öccse) leányával, Izabellával (Magyarországon Erzsébetnek nevezték); a házasságot 1270-ben meg is kötötték. V. István királysága alatt kemény kézzel irányította az országot, de a megindult bomlást már nem tudta megállítani. Rövid uralmának egy példátlan botrány vetett véget, amely egyben egy új politikai korszak nyitányának is tekinthető. A király és udvara ugyanis 1272 nyarán Dalmáciába készült, egy I. Károllyal előkészített találkozóra, de június 24-én Bihácson a szlavón bán, Gutkeled Joachim elrabolta Lászlót és Kapronca várába vitte. A megrendült és a botrányba belerokkant István hadat küldött Kapronca vára ellen, majd visszatért Magyarországra, 1272. augusztus 6-án azonban meghalt. [1]

1272. szeptember 3-án trónra lépett IV. László király. [2]

A főúri csoportok között nagy versengés támadt az országos, udvari és helyi méltóságok betöltéséért. Jól mutatja a kor átmeneti jellegét, hogy bár a főurak célja a királyi hatalomtól való függetlenedés volt, a harc mégis a központi hatalom tisztségeiért folyt. Ekkor még nem volt közömbös, hogy melyik főúri kör járhatott el bármiféle ügyben királyi felhatalmazást élvezve. Végül két, országos politikában is jelentős szerepet játszó csoport alakult ki, egyik élén Kőszegi Henrik és Gutkeled Joachim, a másik élén pedig Csák Máté (a Károly Róbert uralkodása alatti oligarcha nagybátyja) és Csák Péter. Mindkét fél Nyugat-Magyarországon rendelkezett birtokokkal, és mindkét fél ott akarta megalapozni saját területi hatalmát. A következő években e két fél sűrűn váltogatta egymást a kormányzatban, az éppen fennálló erőviszonyoknak megfelelően. A legfőbb cél mindig a tisztségek minél jövedelmezőbb kihasználása lett, aminek eléréséért semmi sem volt drága. [1]

Lászlónak nem volt ráhatása az események menetére, sőt 1274-ben Kőszegi Henrik csoportja foglyul is ejtette az ifjú királyt, majd miután a Csákok kiszabadították, András herceg (László öccse) személyében ellenkirályt állítottak. Az 1274. szeptember 26-a és 29-e között a Fejér megyei Polgárdi mellett vívott csatában Kőszegi Henrik életét vesztette, de fiai folytatták politikáját. A polgárháború sokszor esztelen pusztítást hozott: 1276 márciusában Csák Péter nádor feldúlta Veszprémet pusztán azért, mert a püspöki székben a Kőszegi család egy tagja ült. A pusztításnak a veszprémi káptalani iskola is áldozatául esett, amely a korabeli Magyarország egyik legrangosabb tanintézete volt. [4]

1274-ben IV. László szövetségre lépett I. Rudolf német királlyal. [2]

1277. májusában a rákosi országos gyűlés nagykorúvá nyilvánította IV. Lászlót, aki saját kezébe vette az ország kormányzását. 1277. novemberében IV. László városi kiváltságot adott a soproni hospeseknek. A hospes eredetileg a XI-XII. században a társadalom felső, vagyonos rétegéhez tartozó előkelő, aki hazáját elhagyva letelepülő vendégként érkezett Magyarországra, hogy a király udvarában katonai és egyéb szolgálataival szerezzen birtokot. A XIII. században vendégnek nevezték már azokat a parasztokat is, akik korábbi urukat kedvezmények érdekében elhagyva más birtokos földjeire települtek. 1278. augusztus 26-án I. Rudolf és IV. László a morvamezei csatában legyőzték II. Ottokárt, aki életét vesztette a csatatéren (a győzelemben nagy segítséget jelentett a kun könnyűlovasság). [2] [3]

1279 nyarán IV. László városi kiváltságot adott a vasvári hospeseknek. 1279. augusztus 10-én kiadta a kunok helyzetét szabályozó törvényét. [2]

1279 októberében Fülöp pápai legátus kiközösítette IV. László királyt, s az országot interdiktum (egyházi tilalom, kiközösítés) alá vetetette addig, amíg a kunok meg nem keresztelkednek, s át nem térnek a keresztény életmódra. 1280 januárjában IV. László a kunok kezére adta a Fülöp pápai legátust, amire válaszul Finta erdélyi vajda elfogatta a királyt. 1280 márciusában IV. László és Fülöp legátus kibékültek, a király pedig esküt tett a kun törvény végrehajtására. [2]

1280. novemberében IV. László hadjáratot vezetett a fellázadt és az országból távozni készülő kunok ellen. [2]

1281 nyarán IV. László leverte a nádori méltóságát elvesztő Finta lázadását. 1281. október 21-én Fülöp pápai legátus távozik az országból. [2]

1282-ben IV. László a hód-tavi csatában legyőzte a fellázadt kunokat. [2]

1283-ban IV. László sikertelen hadjáratot vezetett a Kőszegiek ellen. 1284. júliusában békét kötött velük. [2]

1285 tavaszán a tatárok támadást intéztek az ország ellen. [2]

1286 nyarán IV. László országos gyűlést tartott Rákoson, 1286 végén pedig hadjáratot vezetett a Kőszegiek ellen. 1287. decemberében Lodomér esztergomi érsek kiközösítette a feleségét, Anjou Erzsébetet fogságban tartó László királyt. [2]

1288. márciusában IV. László kibékült az esztergomi érsekkel és esküvel kötelezte magát, hogy keresztény módon él majd. 1288. májusában az esztergomi érsek keresztes hadjárat meghirdetését kérte a pápától, az esküszegő IV. László ellen. [2]

1289 nyarán László a fövenyi országos gyűlésen újra kibékült az esztergomi érsekkel. [2]

1289. november 18-án IV. László a tordai vár Aranyos folyó melletti földjeit a székelyeknek adományozta. [2]

1290. július 10-én IV. Kun László magyar királyt a sors szeszélyének következtében azok gyilkolták meg, akiket a legjobban szeretett, azaz néhány kun harcos. Holttestét Csanádon temették el. [2]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/IV._L%C3%A1szl%C3%B3
[2] http://ehumana.hu/arpad/idorend/ido5.htm
[3] http://hu.wikipedia.org/wiki/Hospes

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kiskunhalas

(kovács Anett, 2010.01.07 13:25)

Hol halt meg Kun László??
Ez fontos lenne,elöre is köszi