Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Buda visszafoglalása - 1686

2009.03.18

Az 1686-os Buda vár visszafoglalásáért indított hadjárat fő kezdeményezője és anyagi támogatója XI. Ince pápa volt, aki 1684 tavaszán létrehozta a Szent Ligá-t, a török elleni nagy európai szövetséget.
Így került sor Miksa Emánuel és Lotharingiai Károly vezetésével az általános támadásra, amely eredményeképpen Buda vára felszabadult.
Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a török birodalom gyengülése kellett előbb elérkezzen. Mint minden nagyobb birodalom, előbb- utóbb a török birodalmat is kikezdte belülről a rontás.
A török már 1541- től benn van Budán, a híres török utazó, Evila Cselebi, aki 1660- as évek elején járt ott, élvezetes stílusban rögzítette tapasztalatait:
"...a budai vár, (melyet a német királyok egyike építtetett), a Duna nyugati partján, magas halmon, sziklák fölött, keletről nyugatra terülve fekszik. A hozzáértő ember előtt nem titok, hogy e vár néhányszor ostromot látott... Óráról - órára húsz váraga deressel és bottal az őrséget végigjárta. Ha valamelyik őrt kissé elszunnyadva találják, felébresztik és nyolcvan botot ütnek rá, az álmát kiverjék.
E vár ugyanis az egész keresztény nemzetnek szemében van. Sőt, úgy tesznek, mintha Buda az övék volna.”

A török legyőzhetetlenségének mítoszát először a tizenöt éves háború rendítette meg, amikor is a győzhetetlen szultán seregei egymás után kudarcot vallottak, vereséget szenvedtek. Ekkor mondta a híres hős, Pálffy Miklós, a kiváló magyar hadvezér, Győr várának visszavívója, hogy: " Mi a muzulmán népet mostanáig olyan doboznak tartottuk, melyet elődeink nem mertek felnyitni, mert azt mondták, hogy telidestele van kígyókkal, százlábú férgekkel, skorpiókkal, s ha ezt a dobozt felnyitnánk, ezek országunkra kiáradnak, s a népet elpusztítják, megölik. Császáraink és királyaink mindegyike egy- egy lakatot tett rá. Most azonban szükséges volt: mi felnyitottuk és a doboz teljesen üres, éppen semmi sincs benne."

A második komolyabb megrendülése a török birodalomnak a Bécs elleni kaland volt. A nagyvezér, akkor éppen Kara Musztafa, két legyet akart ütni egy csapásra. A Bécs városa kirablásából remélt óriási haszon mellett arra is számított, hogy a kemény ostromban várhatóan megfogyatkoznak a janicsárok.
És ekkor a hatalmukat már könnyebb lesz megtörni. Ugyanis a janicsárok és a szpáhik beáramlása a kereskedelembe a harci morál hanyatlását jelentette és a mindig elégedetlenkedő janicsárság ismétlődő lázongásai is zilált hatalmi viszonyokat teremtett.
Ideig - óráig a két Köprülü, Mohamed és Ahmed nagyvezérsége fékezte a janicsárokat.

Kara Musztafa már 1682. végén megkezdte a csapatösszevonásokat. A Drinápoly közelében fekvő " Csukur- csajri", (gödrös rét) nevű helyen.
Majd " Rebi- ül- akhir" hó. 3 napján, vagyis 1683 április 1 - én, csütörtöki napon reggel elindult.
Május 23- án a szultán Kara Musztafát " szerdar ekremmé", azaz a hadjárat teljhatalmú fővezérévé nevezte ki. Érdekesség, hogy a nagyvezér Győr és Komárom elfoglalására kapott parancsot. Bécs ostromáról ekkor még nem volt szó.
Kara Musztafa Bécs elleni sikertelen hadjárata is nagyban hozzájárult ahhoz a tényhez, hogy az idő lassan hozzáérjen Buda megvívásához.
A szultán kegyes volt Kara Musztafához, kedvelte nagyvezérét és megbocsájtotta neki a kalandos vállalkozását, azzal az intelemmel, hogy: "...és meglásd, hogy ebben az esztendőben a némettel többször meg ne harcolj..."

De történt egy olyan esemény, hogy a győztes szövetséges sereg Esztergom visszavételét tűzte ki célul. Párkánynál aztán a győztes hadvezérek összekülönböztek és szétváltak útjaik. Kara Musztafa ennek hírére úgy vélte...elérkezett az idő, hogy vereségét megtorolja az egyedül maradt lengyel királyon, Sobieski Jánoson. Sobieski sürgősen visszahívta a szövetségeseket és Párkánynál a törököt, nagyon megverték. Így a szultánnak való nem engedelmeskedés miatt Kara Musztafa a selyemzsinórt nem kerülhette el.
Párkánynál sokkal nagyobb veszteséget szenvedett a török, mint Bécs alatt.

Kara Musztafa nem érhette meg, amint nagy ellenfele, Lotharingiai Károly diadalról- diadalra vezette csapatait a magyarországi török uralom felszámolására, amiben becsvágya és szófogadatlansága miatt neki is nagy szerepe volt.

1684- ben már a török megverve Visegrádnál, Vácon és Pest városában. Igaz, az aleppói Musztafa pasa 15 ezer fős segítséget tudott bejuttatni Buda várába. És az sem elhanyagolható, hogy a visszahódított részekről is jelentős török katonaság húzódott be Buda várába. Igy az 1684- es ostrom megint sikertelen volt.

1685- ös esztendőben hatalmas sereg gyűlt Lotharingiai Károly fővezérlete alá. Viszont a török is gyülekezett Nándorfehérvár alatt.
Egy részét el is indították, hogy a török helyőrségeket megerősítsék velük.
A hadműveleteket Lotharingiai Károly kezdte meg, amikor is ostrom alá vette Érsekújvárt. Válaszul a török Esztergomot támadta. A szövetséges csapatok egy részével maga Károly ment Ibrahim nagyvezér csapatai ellen. És egy újabb, nyílt összecsapásban újabb fényes győzelem kerekedett, mely a " táti csata" néven vonult be a történelembe.
És folytatódott Károly diadalmenete, Érsekújvár, Szolnok, Szentjób, Arad várát feldúlta, Nógrád vára pedig óvatlanságból felrobbant és a török helyőrség elhagyta.
A táti csatában vesztes Sejtán Ibrahim az ősz beálltáig a Budára vezető utakat védelmezte.
Lotharingiai Károly sikerei nagyban hozzá járultak a következő év nagy hadi tervéhez. Igaz, akkor még a császári udvarban arról szolt a tanakodás, hogy Székesfehérvár vagy Buda ostroma történjen meg.
Egy vacsora alkalmával Lipót elmondta Lotharingiai Károlynak, hogy egy évben nem lehet a kettőt kivitelezni.

Végül megkapta Károly a zöld jelzést Buda mielőbbi visszaszerzésére a töröktől.

A Magyar Királyság székvárosának visszafoglalására 1686- ban két különálló hadsereg vonult fel. A fősereg, amelyet Lotharingiai Károly vezetett és körülbelül 40 ezer katonából állt és mintegy 50 ostromágyúból meg számos egyéb felszerelésből.
A másik hadtest a Miksa Emánuel által vezetett bajor hadtest mintegy 21 ezer katonával és 21 ostromágyúval és egyéb ostromszerkezettel vonult fel. E két seregben megközelítőleg 15 ezer főnyi magyar katona is részt vett.
Károly herceg egyeztetett Miksával, hogy a császári csapatok észak felől, a bajorok pedig dél felől veszik ostrom alá Budát.
A harcok meg is indultak és június 14 - én már kézre is került a Víziváros.

De most ejtsünk pár szót a Buda vár védelmezőjéről is, Arnót Abdurrahmannról is. A magyarországi hódoltságiak szemében a budai beglerbég volt a legnagyobb török úr.
A budai beglerbég tartománya 18 szandzsákból, azaz kerületből állt.
Ezek minden irányú igazgatását a mindenkori budai basa tartotta kézben.
És évi jövedelme 900- ezer akcse volt. Nem csoda, hogy sokan versengtek a budai basa tisztségének az elnyeréséért, még akkor is, ha az sok veszéllyel járt. A majd 150 év alatt meglehetősen sok basa végezte selyemzsinórral a nyakán.
Az ostrom megkezdésekor Abdurrahmann volt a basa, akiről egyesek azt állították, hogy albán származású, mások meg azt, hogy svájci, megint mások meg olasznak.
Abdurrahmannról annyit tudunk, hogy már az 1669- es kandiai ostromban magas méltóságot viselt, mint a janicsárok agája.
Ezt követően a bagdadi, az egyiptomi, a boszniai területeken viselt tisztségeket. 1683- ban negyven napig védte a lengyelországi Kemeniec várát, majd Kara Musztafa udvarmestereként részt vett Bécs ostromában is. Ott újból kitüntette magát. Első jelentkezése Buda várából 1685 szeptember 7- ről ismert. A basa a feleségeit ki akarta menekíteni az ostromlott várból, ezért néhány bárkán átküldte őket a Csepel- szigetre, ahol más török méltóságok feleségeivel és a védőként kirendelt katonasággal kellett volna találkozniuk.
De a dolognak neszét vették az ostromlók és Bottyán János végbeli kapitány, a későbbi legendás hírű Vak Bottyán kuruc vezér az esztergomi hajdúkkal együtt rajtuk ütöttek. A fogjul ejtett nőket a hajdúk eladták a császári tiszteknek, köztük a basa kedvenc ifjú feleségét is.
Őt Liedt bajor hadsegéd vezette Miksa Emánuel választófejedelem elé.

Komolyabb harcok július 13 - ától kezdődtek meg, támadtak a szövetségesek, de a török sem volt rest és ki- kitört a várból. Már július 13- án a szövetségesek támadásakor is kitörtek, és ezt megismételték 22- én is. Sőt addig mentek, hogy több ostromágyút sikerült beszegezniük.

Közben híre érkezett, hogy Szulejmán nagyvezér felmentő sereggel közeledik. Ennek hírére Károly megint általános rohamot rendelt el július 27 - én. A védők azonban kitartottak és ennek egyik legfőbb oka a felmentő sereg érkeztének híre volt.
Augusztus 8- án tűntek fel a felmentő sereg előcsapatai. Ekkor már megkezdődtek a kisebb csatározások, de jelentősebb összecsapásra csak augusztus 14 - én került sor. Ekkor megint megverve vonult vissza a török és a nagyvezér lemondott Buda felmentéséről.
Székesfehérvárra húzódott vissza. Igyekezett, hogy segítséget juttasson be a várba és ez már augusztus 20- án részben sikerült is. Mintegy 3 ezer lóra ültetett janicsárt küldött, de csak pár száznak sikerült bejutnia a várba. Augusztus 29 - én ismét próbálkozott a nagyvezér, de ez alkalommal senkinek sem sikerült bejutnia.
Végül szeptember 1 - én tartott hadi tanácskozáson eldöntötték a másnapi, végső és döntő támadást.
A tervezett támadás 1686. szeptember 2 - án délután 3 órakor indult meg, a császári táborból 6 ezer fő, a bajor táborból, pedig 3 ezer fő. Három oszlopban indult a támadás.
Egy rohamban részt vevő lovag így számolt be az eseményekről: " Egy erőteljes rohammal sikerült a várost fegyver erejével elfoglalnunk. A törökök minden oldalról megtámadtatva csak gyenge ellenállást tudtak kifejteni..."

A vár ezen a napon a szövetségesek kezébe került.

A nagyvezér elvonult Eszék irányába, Lotharingiai Károly kinevezte Beck tábornokot Buda parancsnokául és szeptember 6 - án a nagyvezér üldözésére indult. A jeles vezérnek még sok hadi sikerei voltak, októberben Pécs kapitulált, nem sokkal később Siklós és Kaposvár is. Október 23- án Szeged őrsége adta meg magát. A török békét ajánlott a status quo alapján, de a bécsi udvar nem fogadta el.

A következő év, vagyis 1687. szintén meghozta a maga dicsőséges győzedelmeit. Augusztus 12 - én lezajlott a "második mohácsi csata", ami Lotharingiai Károly főlényes győzelmével végződött, majd következett a Szerémség megtisztítása, Palota, Eger elfoglalása.
Pánik tört ki a törökök között, a fellázadt katonák elfoglalták Nándorfehérvárt, amelynek elfoglalását Károly az 1688 - as évére tűzte ki.

Az utolsó budai basa, Abdurrahmann is hősi halált halt a rája bízott vár védelmében. Az Iskola téren egy maréknyi török tiszt kérte, hogy meneküljön, de ő kivonta győzelemhez szokott görbe kardját és megsuhintva annyit mondott: "Ha nem tudtam megtartani uramnak a reám bízott várat, úgy van rendjén, hogy én itt haljak meg."
És azzal szemberohant a támadó szövetséges katonákkal.

forrás: csillagszemek.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Csákvár

(TIMO, 2016.02.02 15:35)

nagyon jó

2230 gyömrő

(Hraskó imola, 2012.04.17 18:46)

Szerintem ez egy nagyon jó szöveg mert irodalomból kaptam egy csillagos ötöst mert ezt az egészet leírtam és elmontam az egész osztálynak:))!!!!!

klassz

(Balázs, 2011.04.06 14:54)

negyon tetszett az amit irtál csak gratulálni tok.

Re: klassz

(ferenc, 2011.04.06 14:56)

igaz naon klassz

kaki

(Nina, 2011.04.06 14:56)

ez szar

Győr

(Mészáros Ferenc, 2009.09.30 18:10)

A híres világutazó, a pontosság kedvéért,
EVLIA CSELEBI.